Drámapedagógia
A drámapedagógia célja, hogy különböző összefüggésekben fókuszáljon az emberi tapasztalatokra. A történetek fikciója biztonságos keretet és a felfedezés szabadságát kínálja a diákok számára. A folyamatban a résztvevők egyes drámai momentumokon keresztül eljuthatnak a drámai élményig, így megismerve a drámán keresztül felvetett kérdéseket és fogalmakat.
A tantermi dráma a résztvevők által létrehozott fikció kereteire támaszkodik, amely egyfajta, inkább oktatási, mint terápiás védelmet nyújt a résztvevőknek. Ebben az értelmében a dráma adja a teret a résztvevőknek, hogy megértsék a világot, amely körülveszi őket.
Míg egy drámaóra kiindulhat bármilyen, tantervben található anyagból, a hangsúly mindig az emberi szempontokon van, egy “másik” szemszögéből vizsgálódunk, hogy megértsük saját magunkat. Szövegekhez, történelmi eseményekhez, vagy társadalmi-politikai vetülethez kapcsolódó cselekvések, események tágabb kontextusban való megfigyelése segít a fiataloknak, hogy összefüggéseket keressenek, és az emberekre ható társadalmi erőket vizsgálják a kibontakozó eseményekben.
- A szerepjátékban való védelem: A résztvevők mások szerepébe léphetnek, és jobban megérthetik más emberek helyzetét és álláspontját. De a diákokat védeni kell szerepeikben, hogy ne felületes élményt szerezzenek, hanem valóban belehelyezkedhessenek egymás helyzetébe.
- Kitalált történetek “létrehozása”: a drámapedagógia fontos eleme, hogy a foglalkozásvezető és a résztvevők közösen alkotnak történetet.
A DRÁMAPEDAGÓGIA KÖZPONTI ELEMEI
- Problémák feltárása: Hasznos, ha olyan problémát választunk, ami valamilyen emberi alap problémára épül – nincs egyszerű megoldása, nincsen tisztán ‘jó’ vagy ‘rossz’ szerep – hanem az ellentmondásokat kell megvizsgálni. A játék során a nézők – vagy esetünkben a résztvevők – biztonságban vannak a problémamegoldás során, mivel egy kitalált világ veszi őket körül, nem a valóság.
- A “másik” létrehozása: a drámapedagógia arra épül, hogy valamilyen formában kínáljon egy “másikat” a diákoknak – ez lehet egy másik ember, vagy helyzet, vagy akár egy tárgy. A dráma központi problémájának ebben a másikban kell megtestesülnie – egy konkrét szituációban kell kézzelfoghatóvá válnia, amelyben tárgyak, emberek vagy képek is kifejezhetik a problémát.
- Kontextusba helyezés: noha mindannyian tudjuk, hogy a drámai helyzet kitalált (még akkor is, ha valós helyzeten alapszik), úgy kell tennünk, mintha valós lenne.
- Lelassított idő – cselekvés és értelmezés: ahhoz, hogy a helyzeteket vizsgálhassuk, a dráma segítségével lelassítjuk az időt, így a résztvevők jelentést adhatnak a történéseknek.
A drámapedagógia rendkívül hasznos forrás lehet a marginalizált közösségekből érkező diákokkal való együttműködésben. Mivel a dráma emberi helyzetek feltárásán alapszik, a kevésbé sikeres diákok is központi szerepet játszhatnak benne. Attól még, hogy talán nem a legjobbak bizonyos tantárgyakban, rendelkezhetnek az élet egyéb területein komoly ismeretekkel.
Mivel a dráma problémaközpontú, a tények megfogalmazása helyett az a célja, hogy biztonságos környezetet teremtsen az embereknek a véleményformálásra, és az egymással való kommunikációra. Társas tevékenység, melynek során csoportokban dolgozunk és hozunk létre közösen valamit. Ez a közös élmény segítheti a különböző hátterű és kultúrájú résztvevők integrációját.
A dráma együttérzést vált ki – megérteti a diákokkal, mennyi okból viselkedhetnek az emberek a legkülönbözőbb módokon, és azt is, hogy egy helyzetet milyen sokféle szemszögből lehet megvizsgálni. A legjobb esetekben a dráma úgy lépteti szerepbe a diákokat, hogy együttérző megértésre ösztönöz.